és a véleményeket!Akinek tetszik az jelezze és akkor folytatom.
De ha senki nem fogja olvasni akkor megszüntetem :/ Remélem
azért tetszeni fog.Na nem is húzlak tovább titeket.Jó olvasást!
*Alice szemszöge*
Egyedül álltam a sötétben.Se hang, se fény.Minden homályos volt.Egy ajtó nyikorgásra lettem figyelmes.
-Anyu?-kaptam oda a fejem.
Hirtelen egy világos fény jött ki az ajtón és ott volt anya.
-Gyere!-mondta halkan majd elindult egy folyosón.
Egyre gyorsabb léptekkel ment.Nem tudtam követni.
-Anya lassíts!-kiáltottam utána.
Elkezdtem futni de nem értem utol.Eltűnt.
-Anya!Hol vagy?-kiáltottam.
Hirtelen megjelent egy ajtó.Látszott, hogy belülről valami világít.Lassú léptekkel oda mentem az ajtóhoz.A kezemet a kilincsre tettem és...
-Úr isten!!!-az ágyba ültem és bőgtem.
-Nyugi kicsim csak egy álom volt! Csak egy álom!-jött be apa és szorosan átölelt.
Megtöröltem a szemeimet.
-Okés...
-Az évben ez már a huszadik, hogy így kelsz fel.-simogatta a hajamat.
-Csak rém álom...
-Rendben.Lent van a reggelid.Készülj el aztán gyere le.-nyomott egy puszit a homlokomra és kiment.
Sóhajtottam egyet és kimásztam az ágyból.Felöltöztem fogat mostam...stb
-Mehetünk!-ugrottam be a konyhába.
-Előbb edd meg a reggelidet!-tette az asztalra a tál palacsintát Liz nénim.
-Nem vagyok éhes...-szemeztem a palacsintával.
-Leülsz és megeszed!Nincs fogyó kúrázás ebben a házban!-mutatott a székre.
-Jól van megeszem!-dobtam le a táskámat a sarokba és leültem reggelizni.
-Elvigyelek?-nézett rám apa aggódóan.
-Ööö nem kell.Megyek deszkával.-mosolyogtam vissza nyugtatóan.
Mikor megettem a kaját kimentem az udvarra a deszkám ért.
-Vigyázz!Nehogy bajod essen!-ölelt meg Liz nénim.
-Jajj nyugi!Nem lesz semmi bajom.Na sziasztok!-léptem rá a deszkára majd elsuhantam.
Csendben telt az út.Semmi zaj.Csak a deszka hangját lehetett hallani.
-Huhh!..-sóhajtottam egyet a nagy melegbe.
***
Mikor beértem a suliba megpillantottam Zayn-t.Gyönyörű szemei csak úgy csillogtak.A haja tökéletes volt.Az ajkai pedig...csodálatos!
-Szia kislány!-szólt valaki a hátam mögött.
-Ó szia Niall!-fordultam meg.
-Mit néztél annyira?-mosolygott az ír fiú majd Zayn-re nézett.-Oh.Értem.
Csendben álltunk a suli udvarán ketten és a földet kémleltük.Niall mélyen a szemembe nézett.
-Hmm...-hirtelen egy morgás hagyta el a száját.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Jah.-mosolygott kínosan.-Jó a sapid!-szakította meg a csöndet.
-Kösz.-mosolyodtam el.
-Amúgy.-kezdte Niall de utána elakadt.-Igaz az anyukád már...nem él.
Mikor kimondta ezt Niall majdnem elsírtam magam.
-Öhm igen...-könnyezett be a szemem.
-Jaj sajnálom!Én nem akartam, hogy sírj!-ölelt át.
-Semmi baj.-töröltem le a könnyeimet majd zavartan mosolyogtam egyet.
-Cssss!!-szólt a suli csengő.
Visszanéztem a "tökéletes" Zayn Malik-re de már nem volt ott.
-Mehetünk?-kérdezte Niall.
-Persze.-mosolyogtam.
Mikor beértünk oda jött hozzám Mary az egyik táncos lány.
-Alice gyere!Már vár a tánc tanár!-rángatott Mary.
-Juj tényleg!-tettem a számra a kezem.-Niall elvinnéd a sapimat?
-Persze!-vette le a fejemről én meg futottam Mary-vel a táncterembe.
-Elnézést a késésért!-estünk be a táncterembe.
-Üljetek le!-mondta a tánc tanár.
Mindenki várta, hogy új lépéseket vegyünk.
-Ma megpróbáljuk a várva várt lépéseket.Alice.-nézett rám Sam /a tánc tanár/
-Én?-néztem csodálkozva.
-Persze!Hisz csak te tudod őket!Na gyere!
Felálltam és oda álltam a tánc szoba közepére.Sam bekapcsolt a zenét én pedig mutattam a tánc lépéseket.
-Nagyon jó!-kapcsolta ki a zenét Sam.
-Köszi.-mosolyogtam.
-Órák után várlak titeket, mert versenyszer készülünk egy másik iskola ellen.Várlak titeket!
-mondta Sam, majd mindenki elhagyhatta a termet. Mikor kiértem a teremből megláttam Zayn-t.Tudom furcsa de azt hiszem bele szerettem.Már épp közeledtem hozzá mikor...Megjött a barátnője.Molly.Észrevette, hogy őt és Zayn-t nézem ezért gyorsan megcsókolta Zayn-t.Az idegességtől szét tudtam volna
robbanni.Ökölbe szorítottam a kezemet és Molly hirtelen elesett.Sehol senki körülöttük de ő váratlanul elesett.Mintha megbotlott volna.De miben?A tekintete egyből rám szegeződött.
Én csak mosolyogtam egyet rá és elmentem órára.
Beértem a terembe és nagy volt a hangzavar.
-Alice!-ölelt át Haley, majd megigazította a szemüvegét.
-Szia!Harry?
-Itt vagyok!-integetett Harry, Louis és Liam mellett.
***
Mikor vége lett az óráimnak haza mentem.Gondoltam megyek az erdőn keresztül.Kimentem a suli kapuján de valaki utánam szólt.
-Alice!Ne!-futott utánam valaki.Hátra nézte és Louis volt az.
-Mi?
-Ne menj az erdőn keresztül!-ordibált Louis.
-Honnan tudod, hogy az erdőn keresztül akarok menni?
-Az mindegy!!De ne menj ott!
-Oké.-fordultam meg.
Már épp el akartam indulni mikor megfogta a karomat és a fülemhez hajolt.
-Tényleg ne menj ott...Csak neked akarok jót...-súgta a fülembe.Ő akar nekem jót?
Megfordultam, hogy kérdőre vonjam de eltűnt.
***
Mikor haza értem senki nem volt otthon.
-Hahó!Liz néni!Apa!-kiabáltam.Felszaladtam a szobámba és elővettem a telefonomat.Felhív-
tam Haley-t a házi miatt.
-Igen holnap megyek suliba.Na szia!-beszéltem a telefonba aztán leraktam.Ledobtam a telefont az ágyra és a fürdő felé vettem az irányt.Hirtelen meghallottam egy csörrenést a konyhából.
-Hahó!Apa?-lassan sétáltam le a lépcsőn-Liz néni?
Mikor leértem a lépcsőn az összes kép ami a falon volt egyszerre estek le.Az ijedségtől kiszaladtam a házból és be az erdőbe.Miközben futottam oldalra néztem és egy fekete alakot láttam ami engem követ.Elkezdtem még gyorsabban futni de egy fa ágban megbotlottam.Fél percig a földön feküdtem de aztán meghallottam egy kutya morgást és felültem.Körülnéztem a fekete alak közeledni kezdett felém.Elkezdtem hátrálni egészen egy fáig.Becsuktam a szemem és mikor kinyitottam egy vérfarkas állt előttem.
-Ááá!-kiáltottam egyet majd előre tartottam a kezem.A vérfarkas felemelkedett és neki csapódott egy egy magas fának.Letettem a kezem és leesett a földre.Felálltam.
-Ezt én csináltam?-nézegettem a kezem.A vérfarkas elkezdett nyöszörögni én pedig odafutottam hozzá.
-Css!Nyugodj meg!Nem akarlak bántani.-simogattam a fejét.Láttam,hogy van az arcán egy karcolás amit a fa okozott.Mikor hozzá akartam érni a vérfarkas felugrott rám morgott és elszaladt.
Már sötét volt ezért elindultam haza.Hihetetlen volt amit a kezemmel csináltam.Mintha nem is én lennék.Haza érve összesepregettem a széttört képeket, lefürödtem és elmentem aludni.
